Warning: opendir(/home/clients/slob-vs01/sas/devel/cda/sas/www/images/clenstvo/zaradene/small/) [function.opendir]: failed to open dir: No such file or directory in /home/clients/slob-vs01/core/devel.080901.c4/include/core/lib/file.lib.php on line 798
Warning: readdir(): supplied argument is not a valid Directory resource in /home/clients/slob-vs01/core/devel.080901.c4/include/core/lib/file.lib.php on line 799
Warning: opendir(/home/clients/slob-vs01/sas/devel/cda/sas/www/images/clenstvo/nezaradene/small/) [function.opendir]: failed to open dir: No such file or directory in /home/clients/slob-vs01/core/devel.080901.c4/include/core/lib/file.lib.php on line 798
Warning: readdir(): supplied argument is not a valid Directory resource in /home/clients/slob-vs01/core/devel.080901.c4/include/core/lib/file.lib.php on line 799
Warning: opendir(/home/clients/slob-vs01/sas/devel/cda/sas/www/images/clenstvo/nove/small/) [function.opendir]: failed to open dir: No such file or directory in /home/clients/slob-vs01/core/devel.080901.c4/include/core/lib/file.lib.php on line 798
Warning: readdir(): supplied argument is not a valid Directory resource in /home/clients/slob-vs01/core/devel.080901.c4/include/core/lib/file.lib.php on line 799
Warning: opendir(/home/clients/slob-vs01/sas/devel/cda/sas/www/images/clenstvo/nove2/small/) [function.opendir]: failed to open dir: No such file or directory in /home/clients/slob-vs01/core/devel.080901.c4/include/core/lib/file.lib.php on line 798
Warning: readdir(): supplied argument is not a valid Directory resource in /home/clients/slob-vs01/core/devel.080901.c4/include/core/lib/file.lib.php on line 799
Warning: opendir(/home/clients/slob-vs01/sas/devel/cda/sas/www/images/clenstvo/nove3/small/) [function.opendir]: failed to open dir: No such file or directory in /home/clients/slob-vs01/core/devel.080901.c4/include/core/lib/file.lib.php on line 798
Warning: readdir(): supplied argument is not a valid Directory resource in /home/clients/slob-vs01/core/devel.080901.c4/include/core/lib/file.lib.php on line 799
Szabadság és szolidaritás néven megalapította saját pártját Richard Sulík, a szlovákiai gazdasági reformok értelmi szerzője. Az üzletemberből lett politikus a PRESStige-nek beszélt nagyratörő terveiről. Robert Fico kormányáról, a liberális gazdaságpolitikáról, mutyikról, pártstratégiákról, hibákról és megoldásokról. Nagyinterjú.
- Új pártot alapított Szabadság és Szolidaritás (Sloboda a Solidarita, SAS) néven. Miért épp ezt a két szavat választotta és mit jelentenek Önnek?
- Ez két alapvető érték, melyet programunk révén realizálni szeretnénk. A szabadság nyilvánvaló, ez a társadalom legfőbb értéke. Egyrészt az egyén szabadsága, hogy az embert ne korlátozza semmi, másrészt a gazdasági szabadság. Ez minél kevesebb korlátot, minél alacsonyabb adókat és járulékokat jelent.
- Az állam jelenleg korlátokat jelent?
- Igen, több szférában is akadályt jelent az állam, ezért alapvető funkcióira kellene korlátoznia tevékenységét, például az igazságügyre, az oktatásügyre vagy a rendőrségre.
- Tehát nevezhetjük ezt neoliberális szabadságnak, ahol az állam csak szükség esetén avatkozik a piacba?
-Arról kell beszélni, mikor is kell az államnak beleavatkoznia a piacba, mert véleményem szerint például a roncsprémium ostobaság. Ezt nem nevezném neoliberálisnak, hiszen a mi tájainkon elég rossz hangzású szó. Egyszerűen azt gondolom, az államnak csupán bizonyos alapfunkciókat kellene ellátnia, a többi dologba pedig nem szabad beleavatkoznia.
A szolidaritás bizonyos szinten a szabadság ellentéte. A szabadság korlátozása, mikor az állam kényszerít valakit a szolidaritásra. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy bizonyos mértékű szolidaritásnak egész egyszerűen jelen kell lennie a társadalmunkban. Nem akarjuk, hogy éhenhaljanak az emberek és hasonló dolgokat. A különbség az, hogy míg a szabadságot minél nagyobb mértékben támogatjuk, a szolidaritást nem szeretnénk a végtelenségig emelni.
- A jelenlegi helyzettel összehasonlítva mindez hogy is nézne ki?
- A szabadság kérdésében például sok eltérés van. Ez egyrészt az adók és járulékok mértékében keresendő, melyek az egyén gazdasági szabadságát korlátozzák. Már olyan szabályozások is vannak, mikor lehetnek nyitva az üzletek. A szabadság gazdasági vonatkozásaiban felbukkannak a vállalkozásra vonatkozó korlátozások, engedélyek. A vállalkozói hivatal többé-kevésbé felesleges, néhány koncesszionált vállalkozói engedélyen kívül, melyeket az illetékes minisztériumoknál tarthatnának nyilván. Unifikálni, leegyszerűsíteni szeretnénk a rendszert, mert ma rettenetesen bonyolult. Több mint hetven különböző szociális juttatás létezik, melyek közt a hivatalnokok sem ismerik ki magukat, nem még az emberek.
- Úgy gondolja, hogy a juttatások összevonása segítene?
- Egyértelműen igen. Először a kimérő alapértékeket kell egyesíteni (amely meghatározza az egészségügyi biztosítóba elvezetett összeg nagyságát), összevonni 13 különböző juttatást, valamint összevonni a szociális juttatásokat.
- Egy párt alapításához nem kevés tőkére van szükség. Önöknek ez hogy sikerül, talán vállalkozók segítenek?
- Nem, nem állnak mögöttünk vállalkozók.
- Az egész pártot önök finanszírozzák?
- Én magam és még két-három ember. Juraj Miškov, a párt alelnöke, nem kis összeggel járult hozzá, és hasonlóképpen cselekedett néhány további alapító tag is . Minden ilyen anyagi hozzájárulást, ajándékot és támogatást az internetes oldalunkon hozunk nyilvánosságra. Egyelőre körülbelül 100 ezer euró áll rendelkezésünkre. Ezzel meg lehet alapítani egy pártot, és körülbelül egy évig tudjuk finanszírozni működésünket.
- Ebből a pénzből akarják finanszírozni a jövő évi kampányt?
- Nem. Ez az összeg a megalakulásunkhoz kell, hogy legyen valamilyen hátterünk, hogy pártként működhessünk.
- Miből akarják finanszírozni a kampányt?
- Ezt jelenleg még nem tudom, de reméljük, hogy elég embert tudunk megszólítani, akik értékelik, hogy megalakultunk.
- Hogyan szólítják meg az embereket? Óriásplakátokat egyelőre csak Pozsonyban láttam.
- Egyelőre sehogy sem, egyelőre még azzal vagyunk elfoglalva, hogy stabil alapokra helyezzük működésünket. Ezzel csak az EP-választások után foglalkozunk majd. Óriásplakátjaink azonban egész Szlovákiában vannak.
- Kik tartoznak a célcsoportba?
- Főleg azok az emberek, akik saját munkájukból élnek.
- Ez elég tág fogalom.
- Ezek azok a lakosok, akik munkába járnak, akik fizetik az adókat és a járulékokat, akiknek nem tetszik, hogy a politikusok drága autókat vásárolnak vagy értelmetlenségekre pazarolják az állam pénzét, valamint fedezik az állami cégek veszteségét, ahogy a Cargo esetében is tették. Reméljük, ezen polgárok létszáma meghaladja a lakosok 5%-át.
- Hogy akarják megszólítani a fiatalokat? A politikai pártoknak ezzel mindig gondjuk akad.
- A programunkban szerepel - többek között - a marihuána dekriminalizációja. Nem tudom, ez mennyiben szólítja meg az embereket, de ugyanígy benne lesz a programunkban az egyház leválasztása az államtól.
- Ez a dekriminalizáció hogy nézne ki?
- Nem vagyok szakértője a kérdésnek.
- Mit akarnak ezzel elérni?
- Az egyén szabadságának kiterjesztését. Ha például egy állampolgárnál a rendőr egy gramm marihuánával többet talál, mint ami a törvény által megengedett, nem szeretnénk, ha ez az illető három évre börtönbe kerülne. Nem akarjuk legalizálni a marihuánát, dekriminalizálni akarjuk.
- Úgy gondolja, hogy a társadalom már megérett az ilyen lépésekre?
- Ezt majd meglátjuk. Mi úgy gondoljuk, hogy igen, de ezt majd csak a választások tudják bizonyítani. Az interneten is képviseltetjük magunkat, sok emberrel kommunikálunk.
- Pártjuk képviselői főleg szakemberek, nem ismert arcok. Ez a párt taktikája?
- Meg vagyunk róla győződve, hogy az embereket a gondolatok, eszmék révén tudjuk megszólítani. Több ismert arcot elutasítottunk, neveket azonban nem mondok, nehogy feleslegesen megkárosítsam őket. Ismeretlen arcokat ismertté tenni sokkal jobb, mint egy rossz hírnevet jóvá tenni.
- Szlovákia kis ország rengeteg politikai párttal. Nem félnek, hogy elvesznek az örvényben?
- Mindent megteszünk azért, hogy ne vesszünk el, már most több plakátot ragasztottunk ki különböző címek alatt. Olyan dolgokat helyezünk előtérbe, melyek különlegessé tesznek minket, példának okáért azt, hogy elutasítottunk a KSČ volt tagjait, azokat, akik együttműködtek az ŠTB-vel. Ez egy konkurenciaharc, sok a párt, mindenki a parlamentbe akar jutni, és mi jobbak akarunk lenni.
- Az SAS honlapján még nincsenek kint a programpontok. Milyen irányba indulnak el?
- A pártunk programja két alapvető értéken alapul: a szabadságon és a szolidaritáson. A programot még nem hoztuk nyilvánosságra, csak a programtéziseket. Ha valaki megnézi ezeket, nagyjából pontos képet kap arról, merre szeretnénk indulni.
- Legyünk konkrétabbak. Hogy képzelik el az okatatásügyet vagy az egészségügyet?
- Ehhez még nem jutottunk el. A konkrét programot csak őszre tervezzük, szeptemberben lesz a programalkotó konferenciánk.
- A párt azonban részt vesz az EP-választásokon. Hogyan szavazzanak az emberek, ha még a program sincs nyilvánosságra hozva?
- Az embereknek nem most kell szavazniuk, hanem június 6-án. Értem én, hogy meg kell ismerniük a programot, de a választásokig még 50 nap van (a beszélgetés idején, a szerk. megj.). Az EP-választásokra készülő programon már az utolsó simításokat végezzük, néhány nap múlva nyilvánosságra hozzuk.
- Milyen stratégiát akarnak alkalmazni jövőre a parlamenti választásokon, hogy a lehető legtöbb szavazatot szerezzék meg? A nemzeti kisebbségeket is meg akarják szólítani?
- Az országos tanácsban van magyar származású tagunk, anyagainkat ő fordítja magyarra, blogokat ír magyarul, így szólítjuk meg a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárokat. Nem tervezünk intenzívebb kampányt, melyek a kisebbségeket céloznák meg.
- Az utolsó tétel az életrajzában az, hogy felmondott Počiatek pénzügyminiszternél még 2007-ben. Mivel foglalkozik most?
- Az anyagi biztonságomat már megteremtettem, megalapítottam a Fax Copy vállalatot, melyet 2001-ben elhagytam, 2006-ban pedig eladtam a részemet. Szerencsére olyan helyzetben vagyok, hogy nem kell dolgoznom.
- Tehát csak a párttal foglalkozik?
- Igen.
ELNÖKVÁLASZTÁSOK
- Az elnökválasztások eredménye a társadalom tükre?
- Attól félek, igen. Azonfelül, hogy a társadalom tükre-e vagy sem, el kell mondani, hogy Gašparovič csapata az első és a második választási kör között egyszerűen jobb kampányt folytatott. A magyarkártyával fantasztikusan játszottak. Meg kell mondani, bejött nekik.
- Ha ez a társadalom tükre, hogy akarják megnyerni a választásokat?
- Mi 5 százalékot szeretnénk szerezni, hogy bejussunk a parlamentbe. Ez nem 50 százalékos győzelem, mint az elnökválasztásoknál. A mi programunkkal Szlovákiában soha nem szereznénk 50 százalékot, nem is erre játszunk. Mi szakértői párt vagyunk, nem populisták pártja, akik a csillagokat is megígérik az égről. Nekem ezért hatalmas siker lenne, ha a legközelebbi választásokon sikerülne bekerülnünk a parlamentbe.
- Térjünk vissza az elnökválasztásokhoz. Hogy értékeli a jelöltek fellépéseit?
- Nem néztem meg őket. Interneten keresztül eljutott hozzám néhány humorosabb dolog, melyeken jót nevettem, mint például a „myslím náhodne, pretekám závodne” (véletlenszerűen gondolkodom, versenyszerűen autózom, Gašparovič elferdített kampányszlogenje, a szerk megj.) Nagyon tetszett Iveta Radičová fekete-fehér szpotja, amely nagyon jól meg volt csinálva, de el tudom képzelni, hogy nem szólította meg az emberek többségét.
- Az SAS az elejétől fogva Radičovát támogatta. Mit gondol, miért nem nyert? A kampány miatt vagy más dolgok is közrejátszottak?
- Ivetának nem volt esélye a győzelemre. Nem volt olyan közvélemény-kutatás, mely az ő győzelmét prognosztizálta volna. A remény csak az első kör után villant fel, mikor váratlanul sok szavazatot gyűjtött. A második körben kevesebb szavazatot vett el Gašparovičtól, mint az elsőben, így relatívan még rontott is helyzetén.
- A békés hangvétel miatt?
- Ez egy politológusnak való kérdés, de azt hiszem, hogy azt a magyarkártyát tényleg jól játszották ki.
- Mit hoz nekünk Gašparovič a jövőben?
- Nekünk semmit, talán néhány problémát a népszavazásnál, ha összeszedünk 350 ezer aláírást, és azt fogjuk tőle kérni, hogy hirdesse ki. Meg vagyok róla győződve, hogy obstrukciókkal él majd. Nem állítom, hogy Radičová azonnal kiírna egy ilyen népszavazást, de tőle sportszerűbb hozzáállást várnék.
- Részt vennének az emberek egy ilyen népszavazáson?
- Az attól függ, mikor és milyen körülmények között jönne létre. Ha a parlamenti választásokkal egy napon valósulna meg, azt hiszem, talán lenne egy kis esély, hogy elsül a kapanyél, és elég ember népszavazna.
A KORMÁNY ÉS A VÁLSÁG
- Miért olyan népszerű Robert Fico kormánya?
- Na, ezt én is szeretném tudni. Amit csinálnak, azt rosszul csinálják, de nagyon szépen tudnak beszélni róla. Tetteik nem indokolják népszerűségüket.
- Mi változott tulajdonképpen három év alatt?
- Mély morális visszaesést látok. Például azt, hogy valamelyik miniszter ostoba módon ellopott három milliárd koronát (vagy annak nagy részét), sőt egy olyan ember lépett a helyére, aki aláírta azt a bizonyos szerződést - számomra nevetséges. Dzurinda alatt is voltak botrányok, ám akkor legalább nem volt ilyen nagy mértékű és ennyire pofátlan.
- Miért nem érdekli ez az embereket?
- Talán azért, mert már belefáradtak és apatikusak. Nem akarom azt a nótát fújni, hogy az ellenzék fogatlan. Az ellenzék csak sajtótájékoztatókat csinálhat.
- Miért? Nem fogatlan az ellenzék?
- Nem állítom, hogy az ellenzék nem fogatlan, csak nem akarom ugyanazt a nótát fújni.
- Rávenné magát populista lépésekre, hogy bejusson a parlamentbe?
- Különbséget kell tenni populista és populista lépések közt, ennek ellenére talán igen. Van káros populizmus és van olyan, melyben lehet gazdasági ráció, és hasznos lehet a társadalom számára is. Az egyik népszavazási kérdésünk például az, hogy korlátozzák-e a kormánylimuzinok beszerzési árát. Erre az emberek általában azt mondják, hogy populista, de engem egyszerűen bosszant, ahogy egy jelentéktelen miniszter 150 ezer eurós autóban furikáztatja magát, holott bőven elég lenne egy 40 ezres autó. Engem az háborít fel, hogy ezen felül ezt az én adómból is fizetik. Ez ugyan populista tehát, de van morális vonzata is. Van másfajta populizmus is, melyet nagyrészt Fico csinál, és ez egyenesen káros. Azt mondja, ad 25 ezer koronát három gyerekre, ám ha valaki gyereket szeretne, nem ez a fő indok, ami miatt vállalja. Ez teljesen helytelen és felesleges intézkedés, melynek nincs itt semmi keresnivalója. Ugyanígy a roncsprémium, a házak szigetelése és még x dolog. Például a gyógyszerekre vonatkozó adók körüli cirkusz: először szétverte azt, majd újat vezetett be rájuk, ám a gyógyszereket nem az emberek fizetik, hanem a biztosítók. Akkor lett volna értelme, ha az adócsökkentés mellett az egészségügyi biztosítóknak nem 14, hanem 13%-ra csökkentette volna a juttatásokat. Azt megérezték volna az emberek is. Ő a díjszabást csökkentette, 3 milliárdos hiány keletkezett (koronában, szerk. megj.), és csak az egészségügyi biztosítók profitálnak belőle, hiszen ők vásárolják a gyógyszereket. Úgy adja el, mintha az embereken segítene.
- Lehetséges, hogy Fico alacsonyabb forgalmi adót vezessen be az üzemanyagokra?
- Az idő már elérkezett erre, de semmit sem fog bevezetni, mivel óriási államháztartási hiány áll fenn.
- Térjünk rá a válságra. Mit gondol a kormány válságkezelő intézkedéseiről és milyeneket javasolna ön?
- Az egyik rosszabb, mint a másik, de erről már írtam több cikket. Az az intézkedés, miszerint megemelik a nem adóztatható minimumot, ugyan nagyon szépen hangzik, de nem működhet most, mikor Szlovákia bevezette az eurót. Ugyan ez jó lépés volt, ám a többi pénznem devalválódott, ezért a bevásárlás külföldön jóval olcsóbb lett. Nem a nem adóztatható minimumot kell megemelni, hanem az áfát csökkenteni, hogy épp a Szlovákiában megejtett bevásárlás legyen olcsóbb.
- De azok az országok, ahol magasabb az áfa, többet tudnak nyújtani a polgáraiknak, magasabb az életszínvonal.
- Nálunk az állam nem tud gazdálkodni a pénzzel, ez a faliújságtender példáján is láthatjuk. Teljesen felesleges ilyen utópiáról beszélni.
- De azok EU-s pénzek voltak.
- Igen, de Szlovákiának oda is fizetnie kell. Mi nem kevés pénzt fizetünk az Európai Unióba. Amit kapunk, az nem a Jóistentől jön. És gyakran előfordul, hogy Szlovákiának akkor is fizetnie kell, mikor nem képes meríteni az alapokból. Van x ilyen eset, mint például a Cargo. A 2006-os választások előtt közvetlenül az állam 14 milliót kaszálhatott volna a Cargóért. Az asztalon reális szerződések voltak. Fico ezt egyszerűen leállította, de ez már rossz és veszélyes populizmusnak számít. Ma 130 millió eurót, azaz 4 milliárd koronát kell kifizetni, hogy kiegyenlítse a veszteséget.
Vagy a járulékok elengedése. A világon a nyolcadik legmagasabb járulékot kell fizetnünk, és ő néhány kiválasztott cégnek elengedi azokat. Illetve olyanok a feltételek, hogy egy bajban lévő cég nem teljesíti azokat, de egy egészséges cég igen, annak azonban nincs erre szüksége. Én azt mondom, mindenkinek csökkentsük a járulékokat. Ő itt istenkéset játszik, megmondja, kinek lehet és kinek nem. Az egész állami segítség beteg elem. Ebbe nem kéne az államnak beleavatkoznia. Befektetési stimuloknak és állami segítségnek nem szabadna léteznie, mindenki gazdálkodjon, ahogy tud.
- Mi a helyzet a roncsprémiummal? Segített?
- Bizonyos szempontból igen, hiszen bevont 45 ezer roncsot az utakról. Javul a környezet állapota, biztonságosabbak lesznek az utak, de milyen áron? Lehet, hogy egy millió ember adójából csípett le, hogy nagylelkűen támogasson 45 ezer embert a roncsprémiummal. Olyan véleményeket is hallottam, hogy ez a fogás jövedelmező volt az államnak, ez a kijelentés azonban mégsem lehet igaz. Ha viszont így volt, mindenre adjunk roncsprémiumot, és örökre.
- De erre az államnak nincs pénze
- Na, hát épp ez az! Akkor ez most megéri vagy sem? Tegnap (április 14.) a rádióban jártam, és egy úr a minisztériumból azt bizonygatta, hogy az állam keresett ezen.
- Hiszen ezen azok a környező országok kerestek, akik legyártották az autókat.
- Igen, a cseh Volkswagen megy, a szlovák meg áll, ismét egy érdekes történetbe ütköztünk, de ezt most tegyük félre. Ha az állam keres ezen, akkor miért nincs roncsprémium mindenre? Legyen roncsprémium a hűtőre és a bútorra is, sőt legyen mindörökké.
- Ez az ipar diszkriminációja volt?
- Úgy gondolom, hogy az állam jogosulatlanul intézkedett, ennek nem szabadott volna megtörténnie. Néhány hivatalnok a nemzetgazdaság megmentőjére játszik. Az oldaná meg a válságot leghatékonyabban, ha mind szabadságra menne. Fico átaludt két évet, holott tényleg strukturális reformokat foganatosíthatott volna, összeállíthatta volna a nyugdíjpillért. Időzített bomba ketyeg, ő pedig nem használta ki megfelelően az időt. Fico kormányának első 30 hónapja alatt az inflációt figyelembe véve 150 milliárd koronával többet kaszált, mint Dzurinda, ennek ellenére nem csinált említésre méltó reformot, csak az euró bevezetését. Most itt a válság, mit lehet tenni? Az egyetlen dolog, amit a Szlovákiához hasonló kis országok tehetnek, átaludni a válságot. A gyártó vállalatok önmaguktól törekednek arra, hogy megrendeléseket kapjanak, elsődleges érdekük főzödik ehhez. Ebbe az állam ne keveredjen bele. Ha már erőnek erejével csinálni akar valamit, akkor javítson a körülményeken. Kevesebb korlát, alacsonyabb adók, alacsonyabb járulékok, egyszerűbb rendszer. Honnan vett 4 milliárd koronát a Cargora? Fico azt nem a zsebéből húzta elő, olyan cégektől vette el, melyek az adók révén jól gazdálkodtak, hogy aztán egy olyan cég számlájára tegye, melyet szétlopnak.
- Hogy segítene az adócsökkentés?
- Motiváltabbá tenné az embereket, hogy értéket teremtsenek, egyszerűen motiválná őket a pénzkeresésre.
- 16 százalékra csökkentené az adókulcsot?
- Van ilyen javaslatunk, ami programunk központi része lesz, de jelenleg ez nem ilyen egyszerű. Előszöris, az adócsökkentés nem orvosság mindenre, másodszor, nem válthatjuk fel az adót adóval. Fico például csökkentette a jövedelemadót, bár nem közvetlenül, hanem a nem adóztatható minimum megemelése révén. De éppen akkor kellene csökkentenie az áfát, hiszen gondjaink vannak a fogyasztással. Itt tehát értelmesen mérlegelni kell, melyik adót, mikor, milyen mértékben és milyen pénzből érdemes csökkenteni.
Ha az én kezemben volna az irányítás, először a járulékokra koncentrálnék. Egyszerűsíteném a rendszert, megnézném, hogy az egyszerűsítés nyomán mennyi pénz marad, és ezt a járulékcsökkentésre használnám fel. Valami hasonlót lehetne csinálni a jövedelemadóval is. Ott 41 kivétel van, amelyeket meg lehetne szüntetni. Ez a lépés három százalékpontot jelentene, ami az államnak nem kerülne semmibe.
- Hogy nézne ki a helyzet a szociálisan gyengébb családokban?
- A szociálisan hátrányos helyzetű családok többé-kevésbé meg sem éreznék, mert ők a létminimum körül mozognak. Létezik azonban a marginális adóztatás fogalma, hami azt jelenti, mennyire van terhelve az utolsó megkeresett koronájuk is. A marginális terhelés pedig éppen a szociálisan hátrányos helyzetű családokat érinti legfőképp. Vegyünk egy családot: apa, anya, két gyerek, teszem azt 300 eurós szociális juttatást kapnak. Ha az apa további 100 euróért kezd el dolgozni, akkor nem 400 eurójuk lesz, hanem 316, a maradék 84 eurót az állam veszi el először a járulékokon, másodszor pedig a szociális juttatások csökkentésén keresztül. Ez pedig hatalmas marginális terhet jelent, mely egyszerűen nem motiválja az embereket hivatalos pénzkeresetre, ezért az emberek vagy nem dolgoznak, vagy feketén teszik azt. Mindkettő az államot károsítja meg.
- Igaza volt Ficónak, a válságot a neoliberalizmus okozta?
- Nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy nincs igaza, mert részben igazat kell, hogy adjak neki. Úgy gondolom, a válságot egyrészt az váltotta ki, hogy nem itt, hanem Amerikában nem létezett hatékony kontroll a bankok felett. A szlovák ellenőrzés mellett olyan dolgok, mint Amerikában, nem lennének lehetségesek. A válságot másrészt a szocialisták erőfeszítései okozták, mindenkinek mindent adni - később kiderült, ilyen hozzáállás nem lehetséges. Főként azokra az ingatlanokra gondolok, melyek Clinton kormányzása alatt mindenki számára hozzáférhetőek voltak. A feltételeken roppant módon lazítottak, gyakorlatilag mindenki kapott jelzálogkölcsönt, ami válsághoz vezetett.
- Obama pénzinjekciója segít túlélni a válságot?
- Azt hiszem, hogy inkább csak meghosszabbítja. Az első év hatásai nem lesznek olyan drámaiak, ezzel szemben azonban nem egy évig tart majd, hanem háromig. Egészében véve nem segít, hiszen azt a pénzt az adófizetők pénzéből veszik el.
- Három évig tart majd a válság?
- Nem erre a három éves időtartamra akarok fixálódni, de a válság tovább lesz itt, mint abban az esetben, ha az állam nem avatkozna bele. Nem gondolom, hogy a világ pénzügyi rendszere összeomlana. Amerikának van egy nagy előnye: az egyetlen ország, mely saját pénznemében adósodhat el külföldön.
- Segített a sajtó a válság elmélyítésében?
- Nyilván kihasználják ezt a helyzetet. Egyetértek azzal a kijelentéssel, hogy Fico mindennel számolt, csak a válsággal nem. És úgy kell neki.
- Mi okozza az államháztartási hiányt?
- Az adókiesés. 2009 február 28-ig az állam adóterve csak 70 százalékra volt teljesítve, azonban ilyen még nem volt. Még a legrosszabb időszakokban is 70 százaléknál többre teljesítették a tervet. Mikor Mikloš volt a pénzügyminiszter, a tervet 100 százalékon felül teljesítették. Nem csak hogy nem tudnak gazdálkodni, de tervezni sem tudnak, mely a szocializmusban is megmutatkozott. A deficitet az adók áramlásának megcsappanása okozta. A második ok az értelmetlen kiadásokban rejlik. Fico nem tud takarékoskodni, a szocialisták sosem tudtak. A hivatalnokok létszámának csökkentésén 20 százalékot akart spórolni, sőt kormányrendelet is létezik, mely a minisztereket utasítja a "takarékoskodásra". Ha megnézi a hivatalnokok helyzetét, akkor látja, hogy kicsivel többen vannak, mint három évvel ezelőtt.
- Térjünk rá a nyugdíjrendszerre. Szükség van reformra?
- A reform szükségességéről nem Fico tehet, hanem az előző kormány, mikor Kaník volt a miniszter. Az első pillérnek kizárólag szolidárisnak kellene lennie, főképp azért, mert bevezették a második pillért is. Minden embernek az első pillérbe kellene raknia keresetének valamekkora százalékát, de mindenki ugyanakkora nyugdíjat kapna, ez lenne a szolidáris összetevő. A második pillérből annyit kapnának, amennyit befizettek. Erre a mixre azért van szükség, mert megengedhetetlen, hogy valaki nulla nyugdíjat kapjon. Az államnak garantálnia kell az első pillérből származó összeget, mely csak ezután növekedhet, ezért van szükség a két összetevőjű nyugdíjrendszerre.
- Csökkentené a nyugdíjkorhatárt?
- Ellenkezőleg, növelném. A járulékbónusz a nyugdíjkorhatár teljes megszüntetését vetíti elő, mindenki dolgozzon annyit, amennyit akar. Az általam leírt rendszerben az állam garantálja a létminimumot. Ez alapján a nyugdíjkorhatár felesleges
- Ezt miből fedezné az állam?
- Az adókból és járulékokból, de mindenféleképpen az állami költségvetésből. Az állam ezt a garanciát 70 különböző szociális juttatás révén realizálja, és ez nagy baj. Aránylag komplex számításokat végeztem, ugyanezekkel a számokkal dolgozott a Szlovák Tudományos Akadémia és a M.E.S.A 10 is. Mind ugyanarra az eredményre jutottunk. A járulékbónusz, amelyet javaslok, neutrális az állami költségvetéssel szemben. A honlapomon megtalálhatóak a részletes számítások, konkrét adatokat, sajnos, most nem tudok mondani.
BOTRÁNYOK
- Le kellene mondania a belügyminiszternek a roma gyerekek megalázása miatt?
- Szerintem nem. Azokat a rendőröket megbüntetik, ez a logikus lépés.
- Ön szerint Malina Hedvig ügye művileg konstruált vagy valóban megverték?
- Ezt nem tudom megítélni, nincs róla véleményem.
- Vagy nem akar erről nyilatkozni?
- Egyáltalán nem gondolkoztam ezen, nem érdekel túlzottan, nem kapcsolódik a szakterületemhez, és nem is válaszolhatok mindenre.
- Hogy szavazna a hibrid magyar tankönyvek ügyében?
- Erről előbb Ivan Jurášsal kellene tárgyalnom, az ő gondjaira van bízva az oktatásügy.
- Mit gondol a szlovák sajtóról? Tényleg ők a kormány ellenzéke?
- Igen, ellenzékként működik, de ez nem tiltott dolog.
- Ez az újságírók vagy a vállalkozók ellenzéke?
- Az újságíróké. Ismerek néhány újságírót és kiadót, nem engednének beleszólást munkájukba. A csúcsújságírók, mint például Rado Baťo, egész egyszerűen elmennének, ha nem írhatnának arról, amit jónak látnak.
Ez egy Fico-ellenes ellenzék, egyáltalán nem részesítik egyenlő elbánásban, mindezt azért, mert ha nincs mit dicsérni, csak a bírálat marad. Gondolkozzon csak el arról, amit mond. Fico ostobaságokat zagyvál, másnap elolvassa az újságban, ez minden.
- Az állam felvásárolta a Transpetrolt. Tudni fog vele gazdálkodni?
- A Transpetrol stratégiai vállalat, az összes körülményt figyelembe véve egész értelmes lépésnek tűnik a felvásárlás.
- Visszavásárolná az SPP-t?
- Biztosan nem. Gyönyörűen keres, és az állam 51 százalékot kap.
- Szlovákiának mindenképp fejlődésre van szüksége. Ön hogyan képzeli el?
- Benne lesz a programunkban. Ha az állam valamit tenni akar, javítson a keretfeltételeken.
NÉVJEGY:
Richard Sulík 1968 január 12-én született Pozsonyban. Apja fogorvos, édesanyja jogász volt. Családjával 1980-ban Németországba emigrált, Münchenben, Gelsenkirchenben és Pforzheimben élt, itt érettségizett 1987-ben. Előbb matematikát és fizikát tanult, majt 1989-ben a müncheni egyetemen közgazdaságtanból szerzett oklevelet. 1990 májusában visszatért Csehszlovákiába, és megalapította a FaxCopy vállalatot, melyet 2001-ig vezetett.1998-ban visszatért az iskolapadba, és elvégezte a pozsonyi közgazdaságtani egyetemet, adószakember lett. 2002-ben Ivan Mikloš pénzügyminiszternek bemutatta egyenadó-koncepcióját, majd tanácsadóként dolgozott a tárcánál. Diplomamunkája az adóreform koncepciójáról szólt, melyet a koalíciós tanács felhasznált az adótörvények alkotásakor. 2003-ban felmondott Ivan Mikloš pénzügyminiszternél, az OLO részvénytársaság igazgatója lett. 2006-ban visszatért tanácsadói posztjára, immár Ján Počiatek mellé, de 2007 áprilisában felmondott. A FaxCopy-ban fenntartott tulajdonrészét 2006-ban adta el.
http://presstige.sk/velemeny/richard-sulik-az-allam-nem-tud-gazdalkodni-a-penzzel
